Én nem vagyok egy nagy politikus, de most az egyszer nem tudtam kikerülni, ami szembe jött.
Amilyen a visszája
Olyan ez az ország, amilyen a híre:
Amilyen a visszája, olyan a színe.
Olyan az egész, amilyenek vagyunk,
Annyi marad meg, amennyit meghagyunk.
Szorgalmatos emberek güriznek benne,
Mindig van látszatja, de nincsen keletje.
Meghalljuk, elhisszük, biztosra vesszük,
Nagyot mondtunk, de a kicsit se tesszük.
Vizet prédikál és Dom Perignont vedel
Az állam amennyi van, csak annyit vesz el.
Csak néha többet, úgyhogy ülj nyugodtan,
Mosolyogva áldozz mindent, amid van.
Csak rezignált legyintés, szétszéledés van,
Aki többet mer, csal, hazudik, az jár jobban.
Mindenki képén jó vastag már a bőr,
Jelen még csak-csak van, de hogy lesz jövő?
Amilyen a visszája, olyan a színe:
Olyan az országunk, amilyen a híre.
Olyan lesz mindig, mint mi magunk vagyunk;
Annyi marad csak, amennyit meghagyunk.
(én, 2o11. nyár)
