Az Ifjúságom naplója című alkotás mutatkozott be múlt pénteken
Fióktól a verseskötetig
Dunaújváros - Múlt héten pénteken tartotta első verseskötetének bemutatóját a fiatal és tehetséges Vass Veronika. Az Ifjúságom naplója című kötet és írója is megér egy misét. Lássuk.
2011. június. 07. kedd | Szerző: Boda Bence
Ebben a verseskötetben benne van minden, az érzések kavalkádjának összes rapszodikussága... - írja Nagyváradi Erzsébet színművésznő az Ifjúságom naplója című verseskötet ajánlójában.
Mikor belépünk a könyvbemutatóra, érdekes, széles mosolyú, fekete ruhába és motoros bőrkesztyűbe öltözött lány áll a középpontban. Kérdezik, ölelgetik, üdvözlik, gratulálnak. Kiderül, ő az alkotó: Vass Veronika. A fekete ruházattal sem sikerült teljesen kitakarni a valóságot: kívülről is színes egyéniség hát még a műveket olvasva...
Óvatosan közelítünk... Az első kérdésre, hogyan is kezdődött ez az egész, elmondja, jó néhány évvel ezelőtt, még szinte gyerekfejjel alkotta meg az első rímeket és strófákat. Akkor egy diákszerelem volt a téma.
- Azért is Dunaújvárosban tartottam a könyv bemutatóját, mert itt íródtak a verseim. Amíg az egyetem miatt el nem költöztem Pestre, itt laktam, ide jártam iskolába, itt voltak a barátaim, a szerelmeim. Róluk, nekik szólnak a versek elsősorban - kezdi Veronika. Majd kis mosollyal hozzáteszi: az első alkotások leginkább a fióknak íródtak.
Később aztán pályázatokra kezdett nevezni, volt olyan műve, ami gyűjteményes kötetbe is került, volt, amelyet szóra sem méltattak a bírálók. Némi elkedvtelenedés után tovább folytatta az írói pályát. Ezután két házi kiadás is született a versekből, nagyrészt rokonoknak és barátoknak, 10-20 példányban.
- A verseim nagyrészt szerelmes versek, ezek többségükben a viszonzatlanságról szólnak. A boldogságról írni mindig nehezemre esett egy kicsit általában a megfelelő szavakat sem találom a derűs érzések, cselekmények kifejezésére. Emellett tisztában vagyok azzal, hogy a vers nem közkedvelt műfaj manapság már a régi, igazán nagy költők verseit is alig-alig olvassák az emberek. Mégis szeretném, ha az olvasók szívesen fogadnák az irományaimat. Ha ez így van, már nagyon elégedett leszek...
A bemutatón Varga Attila (alias Tarren P. Attack, kortárs író) mondta a beszédet, s mint kiderült, nem is véletlenül: nagyban köszönhető neki is, hogy Veronika versei napvilágot láttak.
- Talán a legfontosabb tényező a kötet létrejöttében, hogy megismerkedtem Tarren P. Attack-kal. Nagyon lelkes lett a verseimet olvasva, aztán ez a lelkesedés további pozitív dolgok sorozatát indította el. Hirtelen találtunk egy szerkesztőt, majd hamarosan egy kiadó is képbe került. Tényleg sokat köszönhetek neki.
- Úgy gondoljuk, remek alkotást sikerült összeállítania a köteten dolgozó embereknek. S mint a következő sorokból kiderül, igazi családi műről van szó. A kötet borítóját tervező, remek munkát végző Vass Gábor a költő hölgy férje. A verseket csodás illusztrációkkal ellátó Vass Balázs pedig a sógora. Mellettük fontos szerep jutott még a kötet elkészülésénél Both Eszternek, Szaniszló Zsófiának és Németh Csongornak, azaz a szerkesztőknek is akik egyéb munkák és elfoglaltságuk miatt nem tudtak megjelenni a bemutatón.
Véleményünk szerint követendő példa lenne ez ha nem is feltétlenül a versírás, maga az alkotás. A kortárs alkotók műveinek igencsak sivár már-már sivatagi táptalajon kell virágozni. Mit is mondhatnánk: reméljük, ez változik még.
Kinek ajánlom ezt a kötetet? Mindenkinek, aki valaha volt, épp most az, vagy szándékozik középiskolás lenni. (...) Számomra fájdalmasan megható az a furcsa báj, hogy amikor olvasom őket, visszarepítenek abba a gondtalannak hitt állapotba.
Repüljenek az Ifjúságom naplójával...
